Az ellopott zsiráf (részlet a regényből)

A labda átszállt a kapun, és az út túloldalán landolt egy magas, kopaszra borotvált fejű srác előtt. Laza gyereknek látszott, lógott rajta a nadrág, mintha le akarna esni. Állt a labda előtt, de nem rúgta vissza. Jenci átvágott az úton, odaszaladt a labdához, és lehajolt érte. Akkor a kopasz kilendítette a lábát, és hatalmas erővel elrúgta előle.

- Szaladj utána, törpe!

A fiú elégedetten továbbindult. Jenci felegyenesedett, és tanácstalanul nézett rám. Dezsihez fordultam:

- Kapjuk el, Dezsi! Egyedül van!

Dezsi nem válaszolt. Elképesztő módon elfehéredett az arca, és összecsuklott, mint egy harmonika.

- Intézzük el - mondta, de nem mozdult.

Az ismeretlen fiú felénk kiabált:

- Sziasztok, csövesek! Tudjátok, ki vagyok én? Én vagyok Király Tibi, a menő. Jegyezzétek meg egy életre! Ki-rály Ti-bi!

Jenci Király Tibi után futott.

- Király Tibi! Király Tibi! Mondani akarok valamit!

Király Tibi megtorpant, és méltóságteljesen megfordult.

- Mondjad, törpekirály.

Király Tibi kíváncsian lehajolt, Jenci pedig előrelendítette a két kezét, és homokot dobott a szemébe. Király Tibi, a menő ordítani kezdett, és azt kiabálta, hogy Jencinek vége van, csomót köt Jenci fülére, és arról is biztosította, hogy Jencinek nem lesz többé fogorvosra szüksége. Jenci szaladt, és vele szaladtunk mi is. Közben hallottuk, hogy Király Tibi elképesztően csúnya szavakat kiabál utánunk.